Csikós Tibor Robit Sókisc

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone 20mg</a> luu.wavi.csikostibor.eoldal.hu.gqp.gp http://mewkid.net/buy-prednisone/

Hozzászólásomba, amit régebben írtam, de csak most küldtem be, jelentős hiba csúszott:
"Mindig voltak és lesznek elhanyagoltnak tűnő képzőművészek. Kerekes Lászlóról, mivel Párizsban (BERLINBEN!!), nem lehetett sokat tudni..."
Bocs az elírásért...

Sokáig halogatott válaszlevél-féle a kérdésekre:

Mindig voltak és lesznek elhanyagoltnak tűnő képzőművészek. Kerekes Lászlóról, mivel Párizsban élt, nem lehetett sokat tudni. A szerző Beszédes-Arth Valéria őt és a barátait, akik többet tudnak róla, is megkereste levélben. A szerző (nem kizárólag!) visszaküldött adatokból és a lehetőségei keretein belül felkutatható információk és „nyomok” alapján építette fel a lexikon struktúráját és anyagát. Az esetlegesség gyanúját lepergetve, az adatokat begyűjtő szerzőhöz eljut(tat)ott információk alapján állhat csak össze egy ilyen impozánsnak és hibátlannak elképzelt lexikon. A szerzők skálázott vagy névsoros felállása nem okvetlenül értékítélet! Így nem okvetlenül valamiféle fellengzős és öngerjesztő akarat erőltetett átvitelének tanúi kérdése a művészek elbírálása. Az ismeretek teljességéből vagy hiányosságából adódóan alakul ki a teljes kép.
A szubjektív megítélések hibaként és erényként is érvényesülnek, és éppúgy vonatkoznak a szépíró műkedvelőkre, mint a hivatásos művészettörténészekre. Tolnai Ottó szépírói laikussága csapdahelyzetet teremtett, de nyilvánvalóan szubjektív ízű előszó, és korántsem nevezhető egyoldalúnak. Egyes művészeknek az önkéntelen előtérbe hozatala vagy háttérbe szorítása, esetleg kihagyása véletlenszerű: a szépírói szubjektivitás lekerekített torzója. De csupán előszó, ahol nem mindenki a saját művészi nagyságának megfelelő elbírálásban részesül. Vagy megemlítődik, vagy sem, attól függően, hogy az írói emlékezet, mennyire tartotta a kegyeiben.
Amikor Kerekes László elutasította a lexikonban való szereplést, még nem ismerhette a lexikonban szereplők listáját. Ezért nem tudhatta, csak vélhette, hogy az nem olyan lesz, amilyent ő elképzelt. Ezzel az elhatárolódásával, ő is beleesett abba a csapdába, amibe sokan mások: a könyv szerzőjének a művészek megszólításán, felkérésén hogy adataikat, művészi pályájuk fontosnak megítélt információit tegyék elérhetővé a számára (küldjék el neki), hiszen csupán azok ismeretében és azokat átdolgozva lehet a lexikont megíró szerzőnek relatíve pontos rálátása a működésükre. A lexikon nem egy lezárt, lepecsételt és fellebbezhetetlen örök értékítélet, csupán adatok halmaza és kiindulási pont, forrása egy egyének által kreálható (és természetesen szubjektív) értékítéletnek. Csupán a tovább tanulmányozások lehetőségének relatíve pontos alapokból kiinduló pontja.
Bár egy művészettörténész előszavát szerencsésebbnek találhatjuk, az is csupán szubjektív rálátással rendelkező szakember véleményét tükrözte volna.
A művészettörténész véleménye behatárolóbb, fellebbezhetetlennek látszó, kőbe védett értékítélet hatását keltette volna. Tolnai Ottó „szubjektív objektivitása” élvezhető, lélekderítő és bátorító írás csupán. Tágasságot és a szabadon cserkészés élvezhető térinstallációja. Vannak hibái és ezt ő nem tagadja. Vannak erényei és ennek örülnünk kell.
Baráth Arth Valéria műve nem lehet hibátlan, de a becsületes hibátlanságra törekedett, párját ritkító alkotás, amit meg kell becsülnünk akkor is, ha vannak kételyeink a teljes objektivitását illetően. Ez nem a szerző hibája. Nem feledjük azt, hogy tökéletes, lezárt fejezeteket megjelenítő lexikon nincs sem Magyarországon, sem a nagyvilágban. Mindent átölelő szerzői szubjektivitások prizmáján szemlélünk, és a lehetséges értékítéletek élvezhető tér-köreiben barangolunk.
Péter László