Imre Eszter munkáiról
Elegáns ívek egy fiatal keramikus munkásságában

Csoportos kiállítások zajlottak ebben az idöben (tavasszal) a városban. Így bukkantak rá néhány magyar névre, akiket megkerestek, közöttük engem is.
Eszter társaságában egy fiatal magyar orgonamüvész volt. Röviden beszámoltunk tevékenységünkről.
Társalgás közben feltünt, Eszter milyen jól beszél angolul. Mesélt New Yorki útjáról is. Hiába, az új generáció már más, mint a miénk volt, annak idején, húsz, harminc évvel ezelőtt, állapítottam meg magamban csendesen. A könyed esti kikapcsolódás végéztével a társaság együtt indult haza.
Közben Eszter munkáit megtekintette egy szobrász barátom a göteborgi Röda Sten kiállítóhelyen. Egyértelműen pozitívan értékelte, azért úgy döntöttünk, meghívjuk Horizont című
közös kiállításunkra. Eszter nagyon finoman kivitelezett porcelán tárgyakkal érkezett. A galéria falai itt-ott lyukasak voltak, javításra szorultak. Azon melegében nekilátott a
falak kiegyenlítésének, meszelésének. A fehér porcelán objektek így ragyogó fehér falra kerültek kiakasztásra. A közönség, és kiállításunk svéd kritikusa is egyértelműen értékelte
kerámiáinak szépségét. "Eszter Imre három finom porcelán tányért hozott, melyeket még a hazájában alkotott meg

háttér előtt, és az emberek kénytelenek voltak igazán közel menni az alkotáshoz, hogy felfedezzék a mini installációt – ahol is egy reszketeg híd emelkedett a horizonton."
Írta Nicklas Mossberg az Umeå-ban szerkesztett "Kulturtidningen" virtuális hasábjain.
Ha beütjük a Google keresőjébe Imre Eszter nevét, és megnyitjuk a képtalálatokat, a megnyerő portrékép mellett, egy nem igazán kezdő keramikusművész alkotásait vehetjük
szemügyre. A képek zömén porcelán tárgyakat látunk, régies díszítő formákat, (pl. porceláncsésze alakú nyaklánc-díszt), új funkcióba helyezve. A Közép-Európában közismert
porcelánkészlet darabjai furcsa áthatásba kerülnek egymással, összekapcsolódnak, ezáltal új jelentést kapnak. Használati tárgyból műalkotás kategóriába kerülnek.
Eszter szabadon bánik ezzel a metamorfózissal. Az évszázados formát kipenderíti kispolgári megbecsültségéből, a konyhakredenc üvege mögül a kerek tárgy sík képe
nyakba akasztható ékszerré alakul. A 2011-2012-es Terít-Ék ékszerkollekcióra gondolok itt. Egy teáskanna hirtelen három kiöntőt kap, és még egy kisebb teáscsésze is kapcsolódik
szürreális módon, kanáltartó funkcióval, a meghökkentő használati tárgyhoz. Egy másik elegáns tárgyon pedig, a

nyakéke pedig egy porcelántányér körívéről kiragadott ornamentumot használ fel. Böngészésem következő eredménye a "Meggyűrni a világ szövetét-Imre Eszter" című írás
elolvasása lett. Ez az írás, a fiatal művész tollából, valamint a mellékelt képek, úgy érzem, kicsit okafogyottá teszik magyarázgatásomat Eszter világáról, képi és formatervezői
gondolatairól. Minden kedves olvasó szíves figyelmébe ajánlom a http://manzardcafe.blog.hu/
A magam részéről át is adnám a helyet Imre Eszter önéletleírásának, amit kérésemre, talán már meg is fogalmazott. Végezetül beszámolhatok még arról a hatásról, amely
Imre Eszter honlapján fellelhető nyitó fénykép gyakorol rám. Hangulati művészet, 100%-os nőiség, fülledt erotika, finom anyagok, textúrák hullámzása és egybefonódása,
a slingelt fehérnemű és az áttört porcelántányér-ékszer ellenpontozódása, csipkés kombiné, tremékeny női test halottá változása, virulens életerő megsejtése.
Székesfehérvári lány vagyok, semmi különös, átlagos tanuló voltam, ugyan kicsit többet rajzoltam mint a többiek. Szerencsés vagyok azt gondolom. Első szerencsém az volt hogy a városban éppen volt müvészeti középiskola, és ha már ennyire kéznél volt meg is próbáltam. Sikerült. Következő szerencsém az volt hogy nem vettek fel grafika szakra, és hogy a kerámia szakot Szarka Tamás oktatta az évfolyamomunknak. Azt hiszem itt dőlt el minden. Szarka Tanár Úr nagyon sok hasznos dolgot tanított nem csak szakmai tudásával hanem hozzáállásával, minden napos jókedvével, alázatosságával, életszeretetével, emberséggel, humorával, méltóságával, odafigyelésével, tiszteletével.. nagyon hosszan sorolhatnám.
Föld és víz. Egy marék sár, lényegében ennyi. Semmi több, és nekem ez a semmiség a minden. Megfogom, megőrlöm, formálom, eltöröm, ... Uralom, de uralmam csak az anyag kénye-kedvéig tart. Már túl vagyok akaraton, csalódottságon, mi beszélgetünk. Az agyag és én. Egyre jobban értem, egyre inkább együttműködünk, és már nem haragszom a repedésekért, mert tudom hogy egy korábbi sérelem amit én okoztam. Megfontolt nő. Akárcsak én.
Természet, idő, elemek, és koreográfia. Türelem. Mindent a maga idejében. Szerény anyag ez, érzékeny, néha hisztérikus, csalhatatlan memóriával és saját akarattal. Gyönyörű és erős.
A tisztelet és szeretet ami a porcelán anyaghoz és szakmához köt inspiráló. Keresem a helyem, a lehetőségeket, és valami furcsa módon mindig ugyanott kötök ki, egy darab porcelánnal a kezemben. Mulattat. Nem is lehet ezt másképp, mint dudorászó jókedvvel és lankadatlan kíváncsisággal, mert sok a munka és tengernyi türelmet kíván. Minden munkafázis egy fejezet, és minden befejezett darab egy kis felelősségteljes siker.
Elképzelek tárgyakat a lelki szememim elött és létrejönnek a kezeim közt. Mindnek figyelmet szentelek, a folyamat minden része fontos: A mellkasomban lüktető furcsa érzés, a fejemben megszülető gondolatok anyagba ültetése, az eltelt idő, a napon üldögélés, minden kemencenyitás és az első kritikák. Szeretem azt hinni hogy a kezeim közt születő tárgyak 1300 fokon történelemmé válnak a kemencében és a Föld felszínén kísérik végig a létet néhány ezer évig. Óriási felelősség
Imre Eszter